2015. október 24., szombat

Most pedig jöjjön a ráadás avagy hogyan is kell hajtani a rock and rollert

Hogyan kell hajtani a rock and rollert?
Hát valahogy így:



Ezzel ezt a túra beszámolót le is zárom, hogy hamarosan jöhessen egy újabb történet. Ne feledjétek ez egy csodás ország, nagyon szép helyekkel és a legtöbbször csak rajtunk múlik felfedezzük-e a szépségét akár a közeli erdőt járva, a mezőn, parkban sétálva, esetleg egy régi vagy új ház homlokzatán fedezünk fel valami érdekességet vagy egyszerűen csak beszélgetünk!

Kék küllőcske 2015. 2. rész




Jöjjön akkor a második rész, ahol ígéretemhez híven kiderül, hogy honnan a legegyszerűbb megtudni mikor indul pontosan a komp és mennyi időnk van még elérni:


Hát persze, hogy a Mobil Kisokos az!
Persze nekünk most különösen jól jött, hogy egy hiba miatt menetesítő járat indult, mert az eredeti indulásról lemaradtunk néhány perccel. Ezt az alaptermészetünkhöz szorosan kapcsolódó segítőkészségünknek köszönhettük, ugyanis a néhol rendkívül "magas" minőségű kerékpárúton egy hölgy nem kicsit esett és neki segített Zoli és Robi összeszedni magát. Itt jegyezném meg, hogy érdemes lenne időnként kerékpárra ültetni néhány befolyásos illetékest és végig küldeni őket a kerékpárúton különösen néhány szakaszán felállási lehetőség nélkül....
Gyorsan elfoglaltuk a legelső helyeket a kompon és meg sem álltunk Tihanyig, ahol ismét rátaláltunk egy az utazók kedvencét hirdető táblára:


Az idő szép volt, de úgy döntöttünk nem nézzük tovább hogyan járja a táncát a vízen a fény, hanem becélozzuk a balatonfüredi sétányon található fagyizót. Az elgondolást tett követte, a fagyi erőteljes vonzása pedig szétszakította a csapatot. Mindenki ereje teljéből pedálozott a jeges édesség lelőhelyének az irányába, egészen addig amíg oda nem értünk a néhány éve átadott Tihany gödrös mellett húzódó kerékpárút részhez. Később hallottuk, hogy állítólag az autókat többen már itt tesztelik a rázópad helyett. Igaz-e a hír nem tudjuk, de a minőségét tekintve teljes mértékben alkalmas lehet erre a célra. Kisebb kerekű rollerrel, csomagtartóra szerelt gyereküléssel, vagy vontatott gyerekutazóval elég bajos a használata...
A nagy fagyizást követően Robi újabb adag energiaitallal töltötte fel paripáját, amely ezt követően kék csíkot húzott maga után.


Elérkeztünk túránk legjobb szakaszához, ahol kijött, hogy kinek az ülepe bírja már kevésbé a nyerget, kinek van elege a végtelennek tűnő kilóméterekből, ki veszítette el a sebesség érzékét, ki az aki már csak megy mint egy robot, mert bizony volt mindegyikből. Volt akiről azt hittük elvesztettük , majd kiderült, hogy már régen előttünk van, mert azt gondolta hogy gyorsabbak voltunk nála azért nem látja a hátunkat sem és hihetetlen erőfeszítéseket tett, hogy újra megpillantson bennünket. Mint kiderül a Földet kellett volna megkerülnie hozzá. Igaz Zoli?

Most pedig hallgassuk meg Robi barátunkat, akin ekkor már kezdett úrrá lenni a fáradság és a technika:


A meglepő hangra többen is érdeklődve tekintettek fel:


De innen már száguldás volt egészen Balatonalmádiig ahol az elveszettnek hitt Zoli várt ránk érdeklődő tekintettel, hogy miképpen jöhetünk a háta mögül, amikor ő úgy gondolta előtte vagyunk. Az elveszettség  és az értetlenség érzése még a padon ülve is látszik rajta, mint ahogy Robi sem csak kamuból mondta, hogy elfáradtak az ujjai, hiszen jól láthatóan ugyanabban a pózban maradtak, mintha még mindig a gázt húzná. Sanyi pedig jóízűen fogyasztja megérdemelt fagyiját. Hogy hol vannak a többiek?


Gyuri és Peti úgy gondolták Balatonfüredről inkább a Nosztori emelkedőn keresztül közelítik meg az otthonukat, Barni a parton tovább száguldva tért haza, a többiek a fagyizó előtt állhatnak és erőt gyűjtenek az utolsó emelkedőhöz Veszprémig.
Végül heten vágtunk neki hogy túra koronájaként felszáguldjunk az enyhe emelkedőn. A leggyorsabb Robi lett, és miközben mi éppen fújtunk egyet a domb tetején, neki még erre is volt energiája,vajon hogyan csinálta?



Ezzel véget is ért a Kék küllőcske 2015. túra, ami most ugyan rövidre, de élményekkel feltöltöttre sikerült. Talán többeknek feltűnt, hogy Robi barátunk egyfajta főszereplőjévé lett ennek a túrának,  de lehet, hogy csupán a közlekedési eszköze tette azzá, a lényegen nem változtat. Ugyanakkor kié vagy mié lesz a főszerep jövőre?


2015. október 23., péntek

Kék küllőcske 2015. 1. rész

Eltelt 1 év a legutóbbi blog bejegyzés óta? Van amikor az idő hihetetlenül felgyorsul és néha azon jár az agyunk, hogy rövidebbek lettek a percek, vagy már nem is 60 perc egy óra, bár az iskolában ülő tanulók szerint inkább mintha lassabban telne az idő...
De térjünk a lényegre, az idei kerékpáros túránk rövidebb szakaszra korlátozódott, mert az idő alá vetve nem egyszerű egyeztetni csapatunk közös óráját és szabad idejét.
Az időjárás viszont kárpótolt bennünket mindenért, hiszen ragyogó napsütésben volt részünk leszámítva a reggel enyhén csípős köszöntőjét.
A legnagyobb várakozás Robi barátunk jövetelét előzte meg, ő ugyanis jellemzően nem az a kerékpározós fajta, többek állítása szerint az utóbbi 20 évben egy alkalommal volt hajlandó kerékpárra pattanni, akkor is kb. 200 méter megtétele után kijelentette, hogy ez kérem hülyeség, majd másnap erős izomlázzal küzdve 2 évtizedig letett erről a mozgásról.
Akik nem tudtak jönni ők azt a pillanatot sajnálták leginkább, hogy meglássák a csodát, ők lemaradnak erről a különleges pillanatról. Mi vártuk, Robi megérkezett és a csoda majdnem beteljesedett. A közlekedési eszköz ugyan két kerékkel rendelkezett, a Nap fénye csillogott minden alkatrészén, Robi teljes felszerelésben, sisak, kesztyű, de valami nem stimmelt, de beszéljen inkább a kép:


Először azt gondoltuk, hogy valakivel üzletelni készül s eladásra hozta magával azt a szerkezetet, de hamarosan kiderült, hogy Robi bizony ezzel fog jönni. Szeretném külön is felhívni a figyelmet a pót üzemanyagtartályra, ami igazi házimunka, sőt a hátizsákban is üzemanyag volt.
Nagy csodálkozásunknak első körben az a felismerés vettet véget, hogy már elmúlt a megbeszélt indulási idő és Zoliról még nem tudtunk semmit. Már pedig nélküle el sem indulunk, ki száguldozna mindig legelöl....
Aztán Zoli is megérkezett és indultunk, mert várt ránk a Balaton, a csendes vízpart, a halkan suttogó lágy szellő, a tekerés közbeni beszélgetések és akkor egy motoros fűrész szólalt meg a parkolóban. Mindenki riadtan kapta fel a fejét, hogy ki az aki korán reggel favágással töri meg a csendet, de kiderült a fűrész nem fűrész, hanem Robi motoros roller szerkezete. Füst, zaj hmm faterok helyett favágók a Balaton körül .....
De egy kis hang bennünket nem riaszt, maximum nem látunk különleges madarakat, senkit nem ütünk el a csendes suhanásunk közben, a szél is ordibáljon majd, ha akar mondani valamit :)
A kezdeti sokk szerencsére gyorsan elmúlt, irány Balatonalmádi ahol Barni csatlakozik hozzánk, hogy együtt száguldjunk tovább a 71-es büfé irányába. A 71-es büfé túránk első állomása, ahol kv, forró csoki és más finomságok várnak ránk, gondoltuk magunkban, beszéltük egymás között, de a valóság kiábrándító volt, a büfét zárva találtuk! 
Annyi baj legyen Robi, mint helyi nevelésű fiatal, már mondta is az alternatívát és valóban ott nyitott ajtót és mindenféle finomságot találtunk,



 valamint egy érdekes épületet, ez vajon mi lehet?



Nem hajóállomás, nem buszmegálló, hanem:


Öltöző!

Persze az idő itt sem telik lassan, így felpattantunk a bringákra és tekertünk és tekertünk miközben folyamatosan dolgoztak amerre jártunk a favágók a motoros fűrészeikkel, néhányan megjegyezték, hogy biztosan hideg lesz a tél, ha ennyire irtják az erdőt....
Rövid Club Aligás pihenést követően elérkeztünk a Balaton csücskéhez, ahol némelyek szerint összeszűkül a tó, mások szerint éppen innen tágul ki:

Sanyi közben mindent dokumentált, én pedig őt örökítettem meg a világ minden népe számára a jelenben - illetve most már a múltban - miközben ő büszkén hirdeti a jövőt:

A parton türelmesen várakozó horgászok rémülten kaptak botjaik után, a békésen úszkáló madarak riadtan kaptak szárnyra mikor tovább indultunk, de nem a pedálok zajától, nem a durrdefekt hangjától, hanem  mitől?



Az út következő fázisában Sali fater bukott le, aki arra hivatkozva nem jött velünk, mert az 50. születésnapját feleségével tölti Athénben, nos eddig mi azt gondoltuk, hogy Görögországba repültek, de aztán kiderült, hogy Athén Siófok mellett van:


Siófokon Robi barátunk rátalált a hasonlóan sportolók társaságára is:


De aztán a továbbiakban is inkább minket választott, mi pedig ennek nagyon örültünk. Irány Szántód, cél a komp, de honnan tudhatnánk meg legkönnyebben mikor indul. Nos erre a legegyszerűbb megoldás, ha letöltjük a második részből kiderülő alkalmazást :)