Április, tavasz, napsütés, szél, barátok, Balaton, kikötő, vitorláshajó ezek voltak a hozzávalók a vasárnapi délutánra és hogy micsoda élmény lett belőle? Na erről fog szólni ez a fotókkal kiegészített "néhány" sor.
Kedves olvasók, hányan sikáltak már közületek hajót a téli tárolás közben a szél által a legkisebb rést is megtaláló és azokon keresztül lerakódó szennyeződés eltávolítása céljából? Aki már csinálta az tudja, hogy bizony ez néha akár az extrém sportok közé is felvehető tevékenységek körébe is tartozhatna, de esetünkben azért inkább csak a magyar curling válogatott edzésére hasonlíthatott, ahogy a nyeles sikálókefe járt a kezekben. Az általános kommunikáció a következő mondatokra redukálódott: Siess már, mert felszárad a cucc! Még vizet, most sikáld! Erősebben, gyorsabban! Szerinted azt majd a szél viszi le? A kötél az eredetileg is fekete színű azt nem kell! Na jó az utóbbi mondat így nem hangzott el :)
A sikálásban résztvevők képeit kérésükre most nem közöljük, hátha a továbbiakban ugyanezt a tevékenységet az otthonaikban is nekik kellene ellátniuk. Közben volt olyan is aki már előre megpróbálta elfoglalni a kapitányi pozíciót, de nem volt elég nagy rá a sapka:
A röpke órás sikálás eredményeként vállalható tisztaságú vált fedélzetet megszemlélve a kapitány kiadta a parancsot az elkötésre és tolató üzemmódba kapcsolta a 43 lábas ( figyelem nem 43 lábú ) remekművet. A motorok felhördültek, a hajó megindult és az ügyes kormányzásnak köszönhetően korrigálás nélkül álltunk irányba.
- Előre!- hangzott fel az úttörőcsatunkról is ismert vezényszó.
Na ahogy kiléptünk a kikötő jótékony takarásából éreztük, hogy nem csalt meg bennünket a szemünk ez bizony hujjogatós menet lesz, mert már ott is volt a vitorladagasztó szél. Nagy lendülettel beálltunk a megfelelő irányba és a "legénység" már húzta is fel a fővitorlát, aztán jöhetett az orrvitorla is.
- Kapaszkodj!- szólt Géza kapitány és a Gemini elkapta a szelet, hogy megmossuk rendesen az oldalát egészen az alumínium lécig. Bertold fiam ezt kb. így nyugtázta:
- Na tessék állok, pedig igazából fekszem a fedélzeten!
- Majrévasba kapaszkodj!
A magam részéről kitámasztottam a fedélzeti lejáróban és megkérdeztem hány fokos a víz :), majd örömmel vettem tudomásul, hogy bizony már 15 fokot is elérte a tó vízének a hőmérséklete, ami azért már az úszható kategóriába sorolható jegesmedvééknél. Szauna után nem rossz, de most azért még nem vágyok rá annyira, így úgy döntöttem nem hagyom el a hajót.
Szóval hasítottuk a vizet őrült iramban, miközben a velünk szembejövők sem akartak lassítani, vagy ők is csak így mosatják a hajójukat? Úgy tűnik ez a hajósnép nem szereti azért annyira a hajósúrolást és inkább teljesen oldalára döntik a hajót, hogy a víz és a sebesség elvégezze a dolgát....
Géza kapitány némileg aggódva figyelte az eget és a vizet, majd kiadta a parancsot a segédkapitányának, hogy irány Balatonalmádi, ha már egyszer ma ünnepli a várossá lételét a település!
Maradjunk annyiban, hogy az út csak néhány pillanatnak tűnt és Gergely fiam meg is jegyezte, hogy szerinte talán kocsival sem érhettünk volna ide hamarabb, szóval téptünk ezerrel. A Gemini nagy hajó így parkoláshoz is elég nagy helyre van szüksége:
Sikeresen megoldottuk a feladatot, ugrás a hajóról, irány a sokadalom, ahol sorra futottunk bele régen nem látott ismerősökbe. Finom limonádé a Capriban, ha több időnk lett volna akkor nem hagytuk volna ki a nagyszerű pizzát sem. Ha kedves olvasóm Balatonalmádiban jársz, ne hagyd ki!
Az idő azonban itt is mint mindenhol haladt tovább a maga útján. A szél úgy gondolta egy kicsit nagyobb sebességre kapcsol, ami jelentősen befolyásolta a mi véleményünket is az indulás időpontját illetően.
Visszaléptünk a hajóra, eloldottuk a köteleket, búcsút intettünk Balatonalmádinak és felrántottuk a vitorlázatot. Élesbe álltunk és kezdődhetett a futam. Julcsi lányom magára tekerte a kapitányné Mónitól kapott plédet és az esélyeket latolgatta a viharral kapcsolatban:
Majd rövidesen újra feltekintett az égre és ezt látta:
A szél pedig egyre jobban fújt, a hullámok is erősödtek, a hajó oldalsó stabil fekvésben száguldott a Balaton csodálatos vízén, majd egyszerre feltűntek a kikötő körvonalai. Dobtunk egy bal kanyart, szabadon engedtük a szelet a vitorlából, lerongyoltunk és átváltottunk a kikötőbe érkezés üzemmódba. Beindultak újra a motorok, hogy elfoglalja a hajó újra a jól megérdemelt kikötőhelyét. Pufferek ki, egy ember előre, egy ember a biztonság kedvéért csáklyával álljon készenlétben a segédkötélnél, ha nagyon tolna le minket szél kiáltotta a zúgó "szellőben" a kapitány. De valóban csak a biztonság kedvéért volt ezekre szükség, mert csont nélkül parkoltunk le.
Hogy elmennék-e újra? Hát persze, akár már ma! Mert a Balaton, a barátok, a jó társaság, egy vitorlás és hozzá jó szél, csak nagy élményt jelenthet. Persze ragyogó napsütésben ez fokozottan érvényes!
Végezetül még egy kép a hangulatról:
Szóval hasítottuk a vizet őrült iramban, miközben a velünk szembejövők sem akartak lassítani, vagy ők is csak így mosatják a hajójukat? Úgy tűnik ez a hajósnép nem szereti azért annyira a hajósúrolást és inkább teljesen oldalára döntik a hajót, hogy a víz és a sebesség elvégezze a dolgát....
Géza kapitány némileg aggódva figyelte az eget és a vizet, majd kiadta a parancsot a segédkapitányának, hogy irány Balatonalmádi, ha már egyszer ma ünnepli a várossá lételét a település!
Maradjunk annyiban, hogy az út csak néhány pillanatnak tűnt és Gergely fiam meg is jegyezte, hogy szerinte talán kocsival sem érhettünk volna ide hamarabb, szóval téptünk ezerrel. A Gemini nagy hajó így parkoláshoz is elég nagy helyre van szüksége:
Az idő azonban itt is mint mindenhol haladt tovább a maga útján. A szél úgy gondolta egy kicsit nagyobb sebességre kapcsol, ami jelentősen befolyásolta a mi véleményünket is az indulás időpontját illetően.
Visszaléptünk a hajóra, eloldottuk a köteleket, búcsút intettünk Balatonalmádinak és felrántottuk a vitorlázatot. Élesbe álltunk és kezdődhetett a futam. Julcsi lányom magára tekerte a kapitányné Mónitól kapott plédet és az esélyeket latolgatta a viharral kapcsolatban:
Majd rövidesen újra feltekintett az égre és ezt látta:
Hogy elmennék-e újra? Hát persze, akár már ma! Mert a Balaton, a barátok, a jó társaság, egy vitorlás és hozzá jó szél, csak nagy élményt jelenthet. Persze ragyogó napsütésben ez fokozottan érvényes!
Végezetül még egy kép a hangulatról:
