Végre tavasz van! - kiálthattunk volna fel, ha eddig nagyon elzárt volna bennünket a tél. Szerencsére azonban a téli időjárás eddig sem volt nagyon kellemetlen, viszont, hogy februárban 15-17 fokokat mérjünk a Celsius skálán azért az se teljesen megszokott.
Azonban, ha már így van, akkor szombat este tíz után egy gyors megbeszélés békés természetű Salamon barátainkkal és megszületik a döntés, hogy vasárnap célozzuk meg közösen a Papod hegyet, amit Manniék - Reni nővére - már felfedeztek, ráadásul szombaton délelőtt Reninek Hédi is arról mesélt, hogy onnan még a berhidai templomtorony tetejét is látni. Nos akkor gyakoroljuk majd a friss levegőn sétálás mellett a messze nézést is :).
Szóval vasárnap csodás reggelre ébredünk, ragyogott a Nap, lágy szellő lengedezett, a levegőben a tavasz frissessége, finom melegszendvics, tejeskávé, egy kis maradék születésnapi torta, aztán gyors pakolás. Majdnem a tervezett időpontban indultunk el, de hát be kellett még ugrani a boltba, mintha valami világkörüli útra indultunk volna el és a szemetet elvinni a szelektívbe - az egyik kedvenc szórakozásom- aminek remélem valóban van haszna.
Találkozási pont egy áruház parkolója, aztán együtt irány Hárskút! Közben az időjárás némileg megváltozott. A Nap behúzódott a közben megérkező borús felhők mögé és a szél is kicsit határozottabbra vette a "kommunikációját". De minket semmi sem tántoríthat el, elvégre hoztunk magunkkal kabátot! Így némileg szorosabbra húztuk a felszerelést és megállapítottuk, hogy most bezzeg eltalálták az időjósok a Dunántúlra vonatkozó időjárást, bár igaz csak késő délutánra szólt volna a beborulás, de ennyi belefér. Nekivágtunk hát legfiatalabb versenyzőnkkel együtt:
 | ||||||
| A fiatalok és a legifjabb |
Ezek a kirándulások azért is nagyszerűek, mert közben szuper jókat lehet beszélgetni, friss levegőn vagyunk és a kicsit felkapottabb helyeken teljesen idegen emberekkel köthetünk "láttuk már egymást valahol" kapcsolatokat. Fantasztikus volt látni, hogy fiatalok és idősek egyaránt örömmel járják az erdőt és fedezik fel a rejtett titkokat,egyre edzettebbekké válnak, és közben ilyen fák néznek le ránk:
Némi sár, Gergő egyik helyen bokáig merült bele és majdnem a cipőjét adta zálogba az erdő számára :), majd egy kisebb emelkedő leküzdése után, aminek a legyőzésébe a gyerekeknek besegített a sok finomság amit a táskák rejtettek megérkeztünk a Vitéz Bertalan Árpád kilátóhoz:
Ott álltunk hát a Bakony második legmagasabb pontján, amire felépítettek egy több, mint 19 méteres kilátót, és innen kiválóan látszott még ebben az időben is a Badacsony, a Csobánc, a Somló:
Volt köztünk olyan is aki felfedezte, hogy a távolban jól kivehető egy bányató. Majd csodálkozva fokozta a dolgot, hogy bizony jó nagy egy bányató. A hatás: a kilátó megremegett a többiek nevetésétől, mert az a hatalmas nagy-nagy bányató nem volt más, mint :
Persze a kilátóból lefelé jövet volt olyan inkább aki - persze biztonságos magasságból - szerette volna a mászást választani, de fő a biztonság és a jó példamutatás, így csupán az alsó szint került megmászásra:
Egy rövid pihenőt követően és azért mert az időjárás sem volt már olyan kedves hozzánk, elindultunk visszafelé. Halk lépteink és visszafogott beszélgetéseink nem akármilyen eredményt hoztak a számunkra, ugyanis az egyik kanyarban hirtelen szarvasok futottak át előttünk, akiket valószínűleg a felfelé igyekezők hangos zihálása riasztott meg :) Mindig rácsodálkozom ezekre a nagyszerű állatokra, ahogy könnyedén száguldanak keresztül árkon bokron, nem hiába vágyakozott arra a zsoltáros, hogy legyenek olyanok a lábai, mint a szarvasé, szinte repültek, mint a szél.
Mindenesetre ma is igaz lett, hogy visszafelé valahogy ugyanaz az út rövidebb, mint odafelé :) A domb aljában pedig összefutottunk egy másik kedves baráti családdal a Petrikékkel, akik akkor indultak felfelé. Rögvest tartottunk egy nagy ropi tanácskozást, főszakértőnk Abigél is megerősítette, hogy kiváló fajta ropit sikerült vásárolni reggel a boltban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése