A néhány napos bikali pihenésünk megkoronázásaként úgy gondoltam meghívom a feleségemet egy nagyon egyedi hangulatú, különleges helyre. Veszprémiként amúgy is sokszor szoktunk csak úgy sétálgatni Balatonfüreden és élvezni a Balaton látványát. Ábel barátommal nemrégen az egyik balatonfüredi kávézóban beszélgettünk, egy újabb célponttal lett gazdagabb az a tárház amelyekbe azokat a helyeket teszem, ahová Renivel is szeretnék elmenni. Akkor egy nagyszerű fehér teát ittam, így most valami mást akartam kipróbálni.
Szóval itt, amikor belépsz az ajtón vendég vagy a szó igazi értelmében. Mosoly és köszöntés fogad, sőt, ha a tulajdonosok közül ott van valaki akkor tőle még külön is kapod ezt a sok helyen már sajnos kihalt kedvességet, ami egykor minimum volt. Belépve megérint a friss pörkölt kávé kellemes illata, a szemedet lenyűgözik a csodálatos sütemények, amelyeket látvány szempontjából még az abszolút háziasan rusztikus jelzővel lehet illetni.
Érzed, hogy a kérdés nem az lesz eszel-e belőle, hanem, hogy melyikből! Engem beszippantott a rendszer és nem bántam meg, de erről majd később :) Tehát te döntesz jobbra a kényelmes székek vagy balra a kényelmes fotelek közül választod ki a következő percek, órák üldögélésének helyszínét, de ha inkább a Balaton felől lengedező lágy szellőt szeretnéd érezni az arcodon akkor bekapcsolják neked a melegítő gombát, kapsz egy takarót és beburkolózva gyönyörködhetsz a tájban. Mivel mi már túl voltunk egy siófoki nagy sétán, így a benti foteles részt választottuk.
Gyors rendelésfelvétel, gyors, de nem az a rohanós, kapkodós kiszolgálás és betölti a helyet a nyugalom. Ma cappuccinora szavaztunk mind a ketten ami igen jó döntésnek bizonyult. Nagyszerű, harmonikus az ízvilága, ragyogó a tejhab és szép.
A süteményekről árad, hogy nem pumpával és egyéb térfogatnövelőkkel lettek alakítva, hanem a természetes anyagtartalmuk teszi őket ilyen méretessé, na meg a szeletelő kés. A magam részéről a kihagyhatatlan Zsófi néni kedvence nevet viselő süteményre szavaztam - Reni most valahogy nem kíván süteményt enni, hiába ki kell pihenni a birtok ellátását is - amit már elsőnek kiszúrtam és bizony csak egy dolgot bántam meg, hogy a fényképezőgépem, sőt a telefonom is a kocsiban maradt. De legközelebb ezek nélkül nem megyek be :)
Amikor megérkezett és a tányéralja hozzáért az asztal lapjához, a kezem pedig elindult a villa felé, Reni kék szemeiben jól olvashatóan megjelent az " Ugye megkóstolhatom?" kérdés és bár javasoltam, hogy kérek még egyet - majd önzetlenül megeszem a maradékát - de az Ő most csak egy kicsit kér mondat lerombolta a tervemet. A kicsi sok esetben bizony relatív fogalom.... Az egész szinte elolvad a szájban, olyan fantasztikus módon szabadulnak fel az ízek, a lágy túró, a savanykás barackíz, a roppanós talp hmm... közben találtam egy képet róla a neten, köszönet a készítőnek :)
Kényelmesen beszélgetünk, olvassuk a kávézó történetét, saját néhai nagyszüleink jutnak eszünkbe, aztán a tudatosság fontossága, a jó hozzáállás, a törődés.
Közben vendégek jönnek és mennek, fiatalok és idősebbek, a falakon karneváli maszkok, az egész rendkívül kellemes. Jót nevetünk a SPEIZ-on, mert jóleső és emberi és teljesen illik ide, mert itt minden olyan emberi. Az egész hely erről szól és ettől olyan jó!
Az étel és itallap pedig nem csupán felsorolást tartalmaz, hanem kihagyhatatlan történeteken keresztül leírt történelmet, amelyet elolvasva egy kicsit mi is részesei lettünk a családnak.
Köszönjük, ide még úgy érzem sokszor visszatérünk!
Hová is? http://www.karolina.hu/
És most jön a ráadás, kattints a Balatonfüred feliratra:
Balatonfüred
Balatonfüred
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése