Az M6-oson haladva megállapítható, hogy az autópályáktól megszokottól
eltérően nagyon változatos, mediterrán a táj, több újépítésű alagúton
áthaladva, minimális forgalom mellett pedig tempósan lehet haladni a cél felé,
bámulva a patakokat, dombokat, víznyelőket, és a lassan feltáruló szőlőket,
borászatokat.
Villány előtt pár kilométerrel, az autópályáról lekanyarodva, Bólyon egy
nagyon szimpatikus Mol kútra tértünk be, eddig számunkra benzinkutakon sehol
nem látott tisztasággal, vendégszeretettel találkozva, olyan környezetben, ami
egy vízparti családi ház teraszára emlékeztet. Nagyon finom, friss
harapnivalók, étteremre emlékeztető kiszolgálás, falusi árak, ketten ettünk,
ittunk egy ezresből.
Még pár perc, és besiklunk a híres villányi borvidékre, ami 40 évig
kimaradt. A faluba érkezve se pince, se szőlő, csak kocsma kocsma
hátán. De nem kell megijedni, ez az őslakosok pihenésére szolgáló terület majd egy
balos kanyar után már látszik a híres valakinek hírhedt pincesor, előttük a vendégváró
padokkal, bortáblákkal. Leírhatatlan, festői a látvány, semmi forgalom, de
20-al araszolunk a kocsival, memorizálva a pincészetek nevét.
Szándékosan elrontva a lefordulást, szemügyre vesszük az egész Baross Gábor
utcát, és nyugtázzuk, hogy a mintegy 30 pince kínálatát végigkóstolni az egész
nyár is kevés lenne, így izgalommal várva fordulunk aztán be a Bock Hotel
udvarába, kelleni fog az intuíció a kö vetkező két napban a jó választásokhoz.
:)
Amit már az elején elégedetten konstatálunk, és ez volt a terv, egy
borétteremmel és wellnessel összekötött hotel, seregnyi szommelierrel, többszáz
méternyi pincével a föld alatt, és az említett 30 pincészet 300 féle borukkal és
gasztronómiai meglepetéseikkel csak ránk várt, nyár közepén hétköznap
bármennyire szép idő van, ez itt holtszezon, úgyhogy túlzás nélkül az egész
patinás falu értünk él, és szolgál.
A következő leírás szigorúan szubjektív, nem a valóságot tükrözi, minden
más csak a képzelet műve. Mi más is lehetne, hacsak valaki nem éppen borbíró...
Bocsássuk előre, hogy a gyöngyöző borok, édes borok, és társaik kimondottan
szezonális borok, finomak, kedvesek, de éven belül, vagy szezonon belül
fogyasztandók, tehát nem fajsúlyos, évről évre érő borok.
Fentiek
figyelembevételével rendkívül üde színfoltok Gere Tamás és Zsolt Comis nevű
gyöngyöző bora, és Primadonna nevű Muscat Ottonel szerzeménye, melyek igazi
filigrán, illatos, könnyű borocskák, nem tudom megjegyezni hogy forró nyári
délutánokhoz, estékhez mennyire nagyon illenek. Boltokban senki ne keresse,
ahogyan a többségükben itt leírtakat sem.
Egy dolgot fontos megjegyezzek, és én tudok piszkálódni, meg kihozni az
emberekből ami bennük van ha kell, de Villányban mindenki maximálisan védi a
másikat, a pincészetek egymáshoz küldenek kóstolni, szüretkor a
"nagyok" nem mondanak nemet senkinek sem, ha segítségre van szüksége.
Ezen kívül a dolgozók is szuperlatívuszokban beszélnek olyan munkaadóikról,
akik most nevek nélkül, de az egész ország előtt ismertek, akár politikai
pályán is. Mint megtudtuk, ezeknek az egyébként dúsgazdag embereknek a
feleségeik, hozzátartozóik sokszor mosogatnak, takarítanak, napi 15órát
dolgoznak a borászatokban.
Tényleg próbáltam, de semmi negatívumot nem tudtam
kihúzni az emberekből egymásra, akár tulajdonosokat, akár dolgozókat
szólaltattam meg. Ajánlom figyelmébe akár a balatoni vendéglátósoknak...
Bockéknál az étkek hibátlanok. És akkor az említett szubjektív ítélet,
rozéval nem kellene próbálkozniuk, inkább nem is mondanék a kétféléről semmit.
Van aki a Rollt, Mártonnapi Szent Márton borát nem ajánlotta, így meg sem
kóstoltam. Viszont a Merlot, Ermitage mindenképpen megér egy kóstolót, és a
Royal Cuvee is az árához hűen nagyon jó. Aki az édesre bukik, hát Villányban
nem sok babér terem, de Bockéknál éppen limitált években létezik édes
Hárslevelű, naggyon finom.
Ha nincs túl meleg, az utca alján a Bella borterasz az épület tetején
kisebb panorámával jó választás lehet, sajnos zárva voltak túráink alkalmával.
Kicsit feljebb a Heumann pincében a szőlőhegyen érezhetjük magunkat, semmi
flancolás, kb 50 lépcső mélyen 10 fokban kaphatunk bármelyik borból. Nem rossz
borok, amolyan házias ízvilágban, mások a Shavignon Blancukat nagyon dícsérték,
mondván olyan száraz, hogy akaratlanul csettint egyet az ember a szájpadlásán,
miután megkóstolja. Mi inkább félédes vörös specialitásokat kóstoltunk,
kellemes volt mindegyik.
A Maczkó pincészet már egy dinasztiális borászat, apa és fia küzd,
aranyérmes borokat felmutatva, a hátsó udvaron lugas alatt lehet kortyolgatni
remekműveiket, fél centi vastag házi sajtos tallér ropogtatásával egybekötve.
Kis medve és Nagy medve boraik különböző keverésben próbálnak elvinni a vörösek
felé, megint csak szubjektív, de kicsit túl száraz irányba.
A már említett Gere Tamás és Zsolt, apa és fia, nagy önbizalommal tárják
elénk a helyi értékeket. Nem találtunk náluk becsmérelhető bort, fent említett
nyári boraik szenzációsak, majd mikor a jó rozét hiányoltuk, éppen ők küldtek
át feljebb, a Szende pincészethez. És milyen jól tették, valóban náluk van a
legjobb rozé villányban, mondanom sem kell hogy kereskedelmi forgalomban nem
kapható, mint ahogy a Gere Comisból is az üzletben megtalálható utolsó pár
üvegből hoztam el. A barrikolt vörösborok mindenkinél kiválóak, talán a Merlot
viszi a prímet, a Portugieser, vagy ahogy itt a tiltott névhasználat miatt
nevezik, Porta Géza egy kommerszebb vörös, amit azért nem söpör le az ember az
asztalról este a sült oldalas mellől.
Kicsit visszatérve Geréékhez, kintről nem látszik, de a pici falusi
pincének kinéző objektum az emeleten egy jól berendezett, nagyon tiszta,
kultúrált borozót rejt, esős napokon jól jöhet.
Nagyon sok történetet hallottunk földekről, dülőkről, egyik hektár
egymilliót ér, a másik húszmilliót, nagyon be van árazva helyben minden, nincs
is eladó szőlő gyakorlatilag.
Mindenképpen meg kell említenem még a Dolium pincészetet, szintén kiváló
vörösboraik miatt, kiemelten markáns, finom a Kékfrankos, és a félédes Tramini.
Én speciel a Rajnai Rizlinget a fehérek közül szeretem, de azzal Villányban
ráfaragtam, nem itt van a hazája.
Hát ennyi dióhéjban, a rétesezőt senki ne hagyja ki, és mindenhol bátran
lehet rendelni libatepertőt, zsíroskenyeret, házi felvágottakat, sajttálakat,
helyben van egy pékség, az ételek nagyon-nagyon rendben voltak mindenhol, a
legkisebb pincészetekben is, sőt, talán ott leginkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése