Kék égbolt, szikrázó napsütés, szabad hétfő, 7 ember, szép tájak, túracipők, selfie bot, hegyek és völgyek valamint néhány útelágazás, ahol az útválasztás néha bokorba fulladt.
2016.03.14. Reggel kinéztünk az ablakon és szikrázóan kék volt az ég, az időjárás nem akart akadályt gördíteni az idei első és egyben bemelegítő túránk útjába, bár fogalmazhatnánk úgy is, hogy nem akart megkímélni bennünket a hegyre fel, völgybe le élménytől.
Gyors öltözködés, biztonsági ruha összepakolás - hátha mégis esik később - némi elemózsia és irány Márkó, ahol Ati, Sali és Sanyi már elvileg készítették a reggelit. A gyakorlat azonban egyelőre mást mutatott, füst és krákogás, majd füstbe hajoló fejek és újabb krákogás és lángmentes füst, de vidám arcok. Aztán jött a mentőötlet valamilyen gyúlékony anyaggal segítsük elő a tűzképződést, nos az étolaj nem vált be annyira, a nitrohigító jól lángolt, de aztán jött a papír és mindent megoldott :) és elindult a reggeli készítés szinte teljes létszámmal. A reggeli alapreceptje:
végy 1 kg burgonyát, sok kolbászt, hagymát, pár szem tojást, de mindenekelőtt építs egy tűzrakót, készíttess egy nagy tárcsát, majd ha mindez megvan, akkor csiholj tüzet, az alapanyagokat készítsd elő, dobd be a tárcsába, pirítsd, keverd, kavard, borítsd bele a tojást, süsd meg. Ha ez megvan szeljél fel emberes vastagságú kenyereket, halmozd a tetejére az elkészült rántottát, teríts rá erős paprikát, add a fogyasztó kezébe és élvezd a látványt.
 |
| Végy egy kevés tojást |
A kiadós reggelit - valahogy utána egész nap nem voltunk éhesek- követően aztán irány a kilátó, amiről útközben is többször az oly távol vagy tőlem, mégis közel sor jutott eszünkbe.
Látjátok a képen? Pedig ott van a hegy tetején:
 |
| Őszinte, jóllakott mosoly az arcokon |
De mire eljutottunk az emelkedőkig, addig még sok minden történt, de szerencsére soha nem szakadt szét a csapat:
és mindig volt, aki határozottan mutatta az utat:
de, ha kevés lett volna, akkor volt aki telefonos segítséget kért:
Törtünk előre rendületlenül a cél felé, bár utunkat néha figyelmeztető jelek kisérték:
Se az élet apró jelei újabb erőt adtak nekünk pedig az egyik hátizsákból már majdnem előkerült egy üveg Puffin lekvár :)
 |
| A 10.000 Ft-os virág |
De aztán leküzdve minden akadályt, rossz útválasztásból eredő bokrokon áttörtetést csak mentünk előre:
 |
| Hogy melyik út megyen Budára? |
 |
| Itt csak hatan vagyunk, vajon hol lehet Pista? |
Az idő haladt előre, a távolság kezdte belopni magát a talpunkba és megérkeztünk a csúcstámadás utolsó szakaszához, ahol rövid szakaszon kellett legyűrni nagy szintkülönbséget, hát nem volt rossz:
De megérkeztünk és milyen kicsi a világ ismerősökkel találkoztunk a tetőn, vajon ki lehet a gép mögött?
Innen már szinte repültünk a célig, mert tudtuk, hogy valami különlegesség vár ránk:
Hogyan készül az erdei gesztenyepüré Zoli módra?
 |
| Gyere autóval és hozz magaddal alapanyagot, fogj egy kést és vágd rusztikus darabokra |
 |
| Akkor jó, ha hasonlít a macska eledelhez |
 |
| Mielőtt odaadnád bárkinek vastagon borítsd be tejszínhabbal, majd várd az elismerő mosolyokat |
Nos akik szeretik nagy örömmel fogadták, csak a tejszínhab mennyiségével voltak elégedetlenek, de abban megegyeztünk, hogy máskor Kata ne engedje lebeszélni magát a pizzás csigáról, fokhagymás mártogatóssal, bár most a medvehagyma is gyorsan kéznél lett volna:
Sali barátunk minden ilyen helyen megjegyezte, hogy neki bizony a felesége a lelkére kötötte, hogy mindenképpen szedjen egy zacskóra valót, hát segítettünk egy kicsit:
Sali pedig elégedetten nyugtázta, hogy teljesítve van a küldetés:
 |
| Aztán csak mentünk, mentünk... |
 |
| Átkeltünk nagy vizeken.. |
 |
| Legyőztük az utolsó emelkedőt |
 |
| Azért csak láltam egy mosolygós képet a végén is :), a lenyugvó Nappal |
Jó volt-e, szerintem nagyon és a végére egy kép, amit csak azok érthetnek akik ott voltak velünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése