Nos ez nem lesz olyan hosszú, folytatásos regény, mint a badacsonyi túránk és ennek két oka van, az egyik nem volt ott Robi barátunk, amiből következik a másik, hogy nem volt végig operatőrünk..
Többen feltették a kérdést, hogy mi a csuda lesz ez a Kék küllő elnevezés. Néhányan az égre gondoltak és valamilyen repülős sztorit vizionáltak, mások szilva szüreten láttak már bennünket, vagy tengerre szállást gyanítottak. Utóbbiak jártak talán legközelebb az igazsághoz, ami egy újraértelmezett balatoni sztori lett, Kék szalag után szabadon elindítottuk a Kék küllő kerékpáros túránkat. Attila barátunk ezt olyan komolyan vette, hogy mindkét kerekén betekert egy-egy küllőt kék szigetelőszalaggal.
A csapat magját a Faterok botokon társaság alapítói adták és kiegészültünk néhány lelkes "fiatal" apával, így a Faterok most nyeregbe pattantak. A cél nem egyéb volt, mint körbetekerni a Balatont, ami alapvetően nem tűnik soknak, hiszen csupán 230 km Veszprémből háztól házig, azonban mi ezt inkább baráti kapcsolatépítésnek szántuk mintsem "pedálpörgetős, rohanjunk körbe, majd lihegjünk egy nagyot" útnak. Így 2 napra terveztük, sőt a munkából elszabadulni nem tudóknak könnyítésnek bejött a Világos Kék küllő kör, ami Szántódnál visszakompozást jelentett, majd onnan irány Balatonalmádi. Örömmel jelenthetem, hogy mindkét csapat megtette amit megkövetelt a haza, olyannyira, hogy fejben már szerveződnek egyéb verziók is, köztük egy igazán extrém is, na ennyire azért nem:
Indulás tehát reggel 8 órakor a veszprémi hotel parkolóból. A Nap már kezd meleget adni, de még minden párás, a kerékpárokon csillog a reggeli harmat, a bátrabbak rövid nadrágban, a többiek még sapkát is húznának, de maradjon most inkább a sisak. Már majdnem mindenki itt van, türelmesen várunk, aztán kiderül, hogy bizony Sanyinak a csomagtartója bemondta az unalmast és több hátrányt jelent, mint hasznot, így oldaltáska helyett marad a hátizsák. Aztán útközben másik oldaltáska is rakoncátlankodni kezd a későbbiekben.
Gyors keréknyomás ellenőrzés az Agip kútnál, aztán irány a végtelenbe és tovább. A kezdet gyönyörű, már ragyog a Nap, szinte láthatóan szívja fel a harmatot a még mindig zöld fűről, a pirosló leveleken szunnyadó vízcseppekben visszatükröződve tekerünk a szürke aszfalton.
Elhagytuk a várost, aztán a következő települést is, Balatonalmádiban csatlakozik hozzánk Barni, akinek a számára a Világos Kék küllő túra is a háromszorosa lesz annak amit eddig életében biciklivel megtett és már ő sem tizenéves. Többen megjegyzik, hogy talán nem a gyerek cangáját kellett volna elhozni, de Barnink rendületlenül teker, sőt egyre jobban élvezi, szerintem hamarosan vesz egy bringát magának :)
Elhagytuk a várost, aztán a következő települést is, Balatonalmádiban csatlakozik hozzánk Barni, akinek a számára a Világos Kék küllő túra is a háromszorosa lesz annak amit eddig életében biciklivel megtett és már ő sem tizenéves. Többen megjegyzik, hogy talán nem a gyerek cangáját kellett volna elhozni, de Barnink rendületlenül teker, sőt egyre jobban élvezi, szerintem hamarosan vesz egy bringát magának :)
Aztán valakinek bevillan, hogy nem volt kezdő fotó, így megszakítjuk a pedálozást, elfoglalunk egy utat, majd egy közöttünk áthajtani készülő autóst megkérünk fotózzon le bennünket és elkészül az első képkocka:
A rövid történelem megörökítést követően újra nyeregbe pattantunk és meg sem álltunk a 71-es büféig, hiszen a csapat több tagja számára eljött az ideje a kv betöltésnek. Viszont, ha már megálltunk akkor ki ezt, ki azt tankolt a belsőégésű bojlerébe, hogy még több energiával vághasson neki a hosszú és fáradságosnak ígérkező útnak.
Rendkívül tempós haladásunk azonban már Balatonkenesén megtört, mert Sali barátunk fantasztikusan szép, neonzöld színre hajazó kerékpáros táskája a küllők közé vetette magát. Mi pedig türelmesen álltunk, vártunk és álltunk és vártunk, majd álltunk és vártunk, mire kiszabadult, kötöző szalaggal rögzítésre került, de időnként újra és újra kiszabadulva beleugrott a gyors pedálozástól képződött örvénybe.
A " rövid" szünetet követően csapatunk újra nyeregre szállt és szinte már emberfeletti sebességgel száguldottunk Balatonakarattya felé, ahol tudtuk, hogy vár ránk a domb, aztán megszólalt valaki:- Tudok egy rövidebb utat, a part felé! Hát kiderült az út sem nem rövidebb, sem nem lankásabb, hiszen a különböző kátyú kerülgetéssel tarkított tekerést követően egyszerre ott magasodott előttünk egy szinte függőleges fal, aminek a teteje úgy tűnt az égig ér. Hős csapatunk azonban egy ügyes húzással tovább haladt jobbra a Club Aliga irányába, lesz ami lesz alapon becélozva az üdülőt. Szerencsére nincs már szezon így a kapu nyitva volt és már suhantunk is befelé, majd kisvártatva a másik oldalon kifelé...
Hamarosan már Szabadi-Sóstó közigazgatási területén koptattuk a minőségi útfelületet. Csodás házak, nagyszerű vízpartok, bezárt étkezdék, napozó emberek, néhányan még fürödtek is a kristálytiszta vízben. Siófokon vízvételezés, fagyi, szőlőcukor, aztán majdnem eljutottunk egy lendülettel Szántódig, ha nincs másfél defekt. Sali szólt, hogy elég lapos a kerekem, lenéztem és valóban úgy tűnik vagy ereszt vagy híztam útközben. Talán defekt?- mondtam és abban a pillanatban abroncsig leeresztett Zoli bringájának a hátsó kereke. Az általános derültségnek az vetett véget, hogy kiderült Zoli barátunk még soha nem szerelt kereket és tágra nyílt tekintettel nézett ránk amikor mondtuk, hogy a gyorszárat oldja ki. Sanyi volt elsőként értette meg, hogy ez most nem vicc, Zoli valóban nem tudja miről beszélünk, így lepattant a bicajáról, odaugrott és már rántotta is ki a kereket a helyéről, a következő pillanatban már a kezében is volt a kikapott belső.
De aztán ami utána következett az volt az igazi móka, mert mini pumpával próbálták nyomás alá helyezni az új belsőt. Zoli azzal nyitott, hogy szétkapta a pumpa szerkezetet, majd szerencsére sikerült össze is illeszteni és kezdődhetett a műsor. Nyomták, fújták veszett módon, de a gumi ellenállt, majd negyedóra után hajlandónak mutatkoztak kipróbálni egy másik pumpát is, amivel egy perc alatt indulásra kész állapotba került a járgány. Az enyémet újra felfújtam, hátha elég lesz ennyi is, de Szántódnál kiderült, ez is megérett a cserére.
Szántódig aztán már meg sem álltunk és mivel a Világos Kék küllő túra résztvevői itt kompra szálltak, úgy döntöttünk búcsúzzunk egy közös ebéddel, ami igen különlegessé vált, mert ahogy befejeztük az étkezést, leszedték az asztalt, majd elkezdték bontani a berendezést, ugyanis ebben a szezonban mi voltunk az utolsó vendégek :)
5 barátunk felszállt hát a kompra, mi pedig heten folytattuk utunkat egészen Keszthelyig, miközben számos kalandot éltünk át! De erről már a második rész fog szólni, amiben kiderül, hogy kinek gurult el a gyógyszere, sikerült-e bejutnunk a szállásunkra, hány pizza képezte a vacsora tárgyát, jönnek a palacsinták és 2.44-kor megszólal egy kakas is!
A " rövid" szünetet követően csapatunk újra nyeregre szállt és szinte már emberfeletti sebességgel száguldottunk Balatonakarattya felé, ahol tudtuk, hogy vár ránk a domb, aztán megszólalt valaki:- Tudok egy rövidebb utat, a part felé! Hát kiderült az út sem nem rövidebb, sem nem lankásabb, hiszen a különböző kátyú kerülgetéssel tarkított tekerést követően egyszerre ott magasodott előttünk egy szinte függőleges fal, aminek a teteje úgy tűnt az égig ér. Hős csapatunk azonban egy ügyes húzással tovább haladt jobbra a Club Aliga irányába, lesz ami lesz alapon becélozva az üdülőt. Szerencsére nincs már szezon így a kapu nyitva volt és már suhantunk is befelé, majd kisvártatva a másik oldalon kifelé...
Hamarosan már Szabadi-Sóstó közigazgatási területén koptattuk a minőségi útfelületet. Csodás házak, nagyszerű vízpartok, bezárt étkezdék, napozó emberek, néhányan még fürödtek is a kristálytiszta vízben. Siófokon vízvételezés, fagyi, szőlőcukor, aztán majdnem eljutottunk egy lendülettel Szántódig, ha nincs másfél defekt. Sali szólt, hogy elég lapos a kerekem, lenéztem és valóban úgy tűnik vagy ereszt vagy híztam útközben. Talán defekt?- mondtam és abban a pillanatban abroncsig leeresztett Zoli bringájának a hátsó kereke. Az általános derültségnek az vetett véget, hogy kiderült Zoli barátunk még soha nem szerelt kereket és tágra nyílt tekintettel nézett ránk amikor mondtuk, hogy a gyorszárat oldja ki. Sanyi volt elsőként értette meg, hogy ez most nem vicc, Zoli valóban nem tudja miről beszélünk, így lepattant a bicajáról, odaugrott és már rántotta is ki a kereket a helyéről, a következő pillanatban már a kezében is volt a kikapott belső.
De aztán ami utána következett az volt az igazi móka, mert mini pumpával próbálták nyomás alá helyezni az új belsőt. Zoli azzal nyitott, hogy szétkapta a pumpa szerkezetet, majd szerencsére sikerült össze is illeszteni és kezdődhetett a műsor. Nyomták, fújták veszett módon, de a gumi ellenállt, majd negyedóra után hajlandónak mutatkoztak kipróbálni egy másik pumpát is, amivel egy perc alatt indulásra kész állapotba került a járgány. Az enyémet újra felfújtam, hátha elég lesz ennyi is, de Szántódnál kiderült, ez is megérett a cserére.
Szántódig aztán már meg sem álltunk és mivel a Világos Kék küllő túra résztvevői itt kompra szálltak, úgy döntöttünk búcsúzzunk egy közös ebéddel, ami igen különlegessé vált, mert ahogy befejeztük az étkezést, leszedték az asztalt, majd elkezdték bontani a berendezést, ugyanis ebben a szezonban mi voltunk az utolsó vendégek :)
5 barátunk felszállt hát a kompra, mi pedig heten folytattuk utunkat egészen Keszthelyig, miközben számos kalandot éltünk át! De erről már a második rész fog szólni, amiben kiderül, hogy kinek gurult el a gyógyszere, sikerült-e bejutnunk a szállásunkra, hány pizza képezte a vacsora tárgyát, jönnek a palacsinták és 2.44-kor megszólal egy kakas is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése