Az elmúlt héten nagyon sokan jelezték - követelték -, hogy hol van már a következő rész, mi történt a Boksay pincészetnél, hogyan szaporodott meg a rétes és egyáltalán mit keresnek medvék a Szent György hegyen!
Akkor most lerántjuk a leplet és minden kiderül. Szóval szerencsésen és sikeresen megérkeztünk a szálláshelyünket jelentő pincészethez, ahol már várt minket a gazda. Egy felfordított hordó tetején türelmesen várakoztak a bemutatkozni kívánó szőlőlevek, a klasszikus badacsonyi italok között két különlegességgel, amelyek közül az egyik a Bodza, a mások az Ürmös bor.
Itt azonban egy különleges Szürkebarát évjárat kóstolása folyik, háttérben a gyönyörű táj......, erre mondják, hogy mi kell még...
Mielőtt tovább lépnék adok pár percet az érzelmeknek :) Mehetünk tovább?
Szóval érkezett a Bodza bor, amivel kapcsolatban ha az jutott eszedbe kedves olvasó, hogy bodzából van akkor tévedsz. Mert nem bodzából van, hanem olaszrizlingből! Persze van köze a bodzához, hiszen az alapvetően is fantasztikus ásványossággal bíró rizlinghez nagy mennyiségű gondosan válogatott bodzavirágot tesznek és így nyeri el ezt a különleges íz és illatvilágot! De csak óvatosan, mert itatná magát, ha hagynánk, de nem hagytuk. Aztán fellebbent a fátyol az Ürmös borról is, ami igazából egy gyógynövényes, fűszeres bor, amiről már az ókori görögök is tudták, hogy rendkívüli gyógyító hatása van. Na persze, ha túlzásba vitték, akkor a gyógyító hatás átváltozott gyogyítóvá, ami nem feltétlenül viszi előrébb a dolgokat.
Közben nagy örömünkre megérkezett a finom vacsora is, aminek első része nagyszerű pörköltből és galuskából, valamint finom savanyúságból állt. A kés - villa párosítást hamar felváltotta a kanál, hiszen a pörkölt nokedlivel kanállal az igazi :) Amikor pedig már úgy éreztük kezd elérkezni a jóllakás ideje, megjelentek a rétesek, fejenként 4 db ( 2 túrós, 2 meggyes) gigantikus méret formájában. Robi barátunk úgy vélte pár nappal korábban, hogy felnőtt embernek 2 db rétes nem lenne elég, ezért megdupláztatta. Csak egy dolgot felejtett el megkérdezni, mekkora 1 db rétes.....
Nos a helyzet az, hogy másnap reggelire, ebédre és uzsonnára is maradt belőle, de annyira azért nem tiltakoztunk a kihívással szemben. Közben a Nap is lement már, feljöttek a csillagok és mi ott ültünk apák a teraszon beszélgetve, kémlelve az eget, nézve a Balaton víztükrét, ahogy csillog rajta a fény és jókat derülve az egész nap eseményein, lábunkon az út porával, hátunkon a jégeső nyomaival. Aztán megszólalt egy telefon ami azt jelentette, hogy hamarosan megjön Virág az autóval és a csapat egy részét - akik csak egy napra tudtak elszakadni a mindennapok néha végtelennek tűnő monoton ritmusából - elviszi.
Eljött hát a búcsúzás ideje, majd mi is becuccoltunk a szálláshelyünkre elosztva a két házat horkolós és nem horkolós szakaszra. Én az előző túrán már megtanultam, hogy a nem horkolós szakasz is horkol rendesen, ha fáradt így minden mindegy alapon bevállaltam a horkolós házat, amit az is elősegített, hogy a nem horkolós három hely már foglalt volt... A sejtésem másnap reggelre beigazolódott, zengett az a ház is, és persze engem sem ért csalódás, bár úgy voltam vele, mint a paraszt bácsi a repülőn, hogy erre azért nem számított....
A nem horkolós házat ugyanakkor reggelre körülvették a vadászok, mert a hegyre hajnalban megérkező gazdák rettenetes hangokat hallottak és előtte néhány nappal jelezték, hogy ugyan északon, de már Magyarországon újra láttak medvét :).
Mi a másik házban már a reggeli teánkat kevergettük elfogyasztva hozzá néhány rétest, amikor a három nem horkolós barátunk megjelent és elgyötört fejjel, könyörgő hangon a kávé szót ismételgették. Aztán felhörpintettek egy igazi reggeli teát kevés cukorral, citrom nélkül és azonnal érezték okosak ezek az angolok, Gyors tanácskozás, hogy merre is megyünk ma, összepakoltunk, rendet raktunk, majd búcsút vettünk Józsi bátyánktól, aki amint elmondta örömmel vár vissza bennünket. Egyébiránt tudom javasolni a helyet, kényelmes volt a szállás, szép a környezet, nagyszerű kirándulási lehetőségekkel!
Aztán nagy lendülettel elindultunk a kitűzött cél felé, amit aztán nem értünk el. Miért nem értük el? Na erről fog szólni a következő és egyben talán ennek a túrának a záró része! Kivéve, ha közben sikerül megmenteni a majdnem elkészült videót, mert akkor bizony lesz még egy folytatás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése